Ma folytattuk a Rózsakert egyik boltjának szerelgetését. Eddig bontottunk, szétszedtük a kábeleket, most építgetünk és bekötözünk. Trekivel mentem (ide először), a közelben van a Kulcs-Soft, ott már jártunk. Szóval 21:15-re pontosan megérkeztem, végig bent volt velünk, hehe.
Hazafelé még bent ráültem: nem sokan kerékpározhatnak egy áruházi boltban! Én megtehettem ezt is (újból hehe). Aztán a kis kék Ford kocsikáztatott haza - így volt praktikusabb most.
Tegnap (kedden) nem sikerült a Pilisbe eljutni keréktesztelésre. Viszont Demi-vel ugyanezt a városban követtük el (45 km-t részemről). Menet közben sikerült 2X ellátogatni a Kabályi pároshoz (sikertelen kapucsengőzésig jutottunk), majd 2 nagykernél vásárolgattunk is (BSC, Senorg).
A nap végén Attilával (rendelésre) futottunk össze, hogy hazahozzon egy számítógépházat, immáron sokadszor a 120-as Volvo-n. Este Nórinál parkoltam le, Treki reggel is Tőle megszokott módon nyargalt hazafelé az összekötő hídon. A hátsó kicsit laposka az utóbbi időben, abban Panaracer van a Bontrager helyett. Bár elvileg kb ugyanaz a minőség.
Véradást (ferezis) követően (péntek) egy kis céges munka, majd du-i hazamenetben jött a telefon: elkészült a hátsó. Rögtön fordultam is otthonról, Treki nyargalt: zárás előt félórával értünk oda. Egy fogaskeréksor csere, rövid eszmecsere a távolabbi jövőről, és indulás haza.
Tomihoz betettem a régi (komplett) hátsót, kicsit fájt a vállam. Este még várt rám egy üzlethelység bontása (gipszkartonos), reggel pedig az ominózus öltöny beszerzése (későbbi infó: sikerrel!). Treki a szemerkélő esőben a hazatávot a szokásos tempóján felül, kényelmesen teljesítette.
A beadott LX-s hátsóra még mindig nem érkezett (szerda) felni. A külsőt legalább visszaszállítmányoztam. Két 7100-as Treki is eladásra került, szép darabok voltak (csak a nagy csőméret mindig is zavart a vékonyabb CroMo-hoz képest).
Nézegettem a weben a Nella szakemberes gárdáját, egytől egyik elismert sportemberek - jó érzés enélkül is oda járni. Treki 12 évnyi élete során megérzi ám, ha hozzáértőkkel beszélgetünk...
A bedagadt bokám miatt csak tömegközlekedéssel közelíthettem meg a Nyugatit, ahol Nórival volt tali: az eljegyzéshez gyűrű is kell ám(!) alapon. Úgy félórás válogatást követően sikerült találni (csináltatással) megfelelőt. Skála oldalában le is kellett ülnöm (nagyon lassan fog ez a lábi helyrejönni).
Ezt megelőzően előbb a helyszínre siettem, ugyanis a közelben van a Nella kerékpárbolt, ahol végre a hátsó (LX) agyat is beadtam fűzetni. Csak rendelésre volt Mach1-es aluszínű felni, így kicsit elhúzódik, de legalább passzolni fog az elsőhöz, és nem lesz drágább se.
Be kellett ugranom a teremfocira (12-diknek, mondhatjuk VÉGRE). Márciustól újrakezdés, addig ilyen beugrós állapot van csak. A megszokás elhanyagolása kis úr se (ha a megszokás nagy úr?), a lényeg: fordulhattam vissza pár sarok után ezért-azért. Így őrült tempót kellett tekerni, az addigra eleredő aprószemű esőben. Treki: jeles!
Az ujjatlan alsótrikó, meg a praktikusan rétegelt öltözet miatt én is jól bírtam. A megfelelő bemelegedést követően mégis pár perc alatt félrement a bokám! Hiába, ha más izomcsoportot mozgatsz, akkor a többi kicsit lanyhul. Sajnos így kellett végig játszanom, és max az kárpótol, hogy nyertük a meccseket (és jó játékkal). Továbbá az is, hogy hazafelé Treki magától ment a vízes úton, elég volt félláb-terheléssel hajtanom (ballal).
Tegnap sikerült olyan kis szakaszokat mennem, hogy kerékpáron ülve hiányzott a kerékpározás. A telcsim lemerült közben, és Treki jól viselte, hogy nem csak Vele foglalkozom (kint megvárt a BSC-nél is, ahogy kell).
A cégtől este - kulcs hiányában - gyorsan távoztunk Lacával: a HDC-s fuvar a házig jött, Treki megint csak pihent. Ráfér, mert még mindig a tripla-belsős Z-max kreálmány van rajta hátul, és idén még a láncolajozáson kívül mást nem ügyködtem sajna.
Reggeli hazasietésem követően (ismét remek Római hátszélben) parkoló pályán voltunk megint. A sietségben egy kis silicon-sprayt fújtam a láncra, de végül kiderült, hogy lett volna idő nagyobb szerelgetésre is (Kaspersky csomagért csak holnap megyünk).
Az esti nyugalmat egy szerverhiba zavarta meg, így ismét elő a paripát, éjjeli túra következik (13 km a Soroksári útra), de ez is elmaradt, mert a társak gyorsan elhárították az apróságot. Marad a holnap...
Pár napig Nóriéknál, szabad ég tanyázott szegény. Hihetetlen szellökések voltak, esőzés, reggelente kis fagy. Ma végre sikerült Rómairól menni munkába, így kétszer is pihentető Margitszigetes utam volt. A hátsó még mindig a tripla, lukas belsőkkel kibélelt kopottas Z-Max, az első szemernyit se változva kitűnően teljesít (kop-kop a belsőkre).
Félútra a Járattal (céges Transit) mentünk, jólesett utána előzgetni a Combino kígyókat! Időben egy Római-Újpest út is belefért, a hátszélben 46.5 km/h-s sebességgel süvítettem a vasúti hídon (átlag 20 km/h felett jöttem ki az 5.2 km-es szakaszra)!
Jan.18. este a Budai oldalon már voltak jelei.. Mikor éjjel közeledték a Flóriántól tekertem a Rómaira, már nem kellett tekernem. 6-7 mp alatt 25 km/órás sebességre gyorsított a viharos szél! Szentendrei út, pár km-rel arrébb: a nyílt terepen ez már 30 km/h fölé ment!
Szerencsére extra csak egy pár méterrel mellém eső félcserép, és egy kergető műa. reklámtábla volt. Treki végül a pincelejáró lépcsőin vészelte át a "támadásokat". Lassan érik egy nagy generál, de a rettentő szél után (január közepén!) +8°C maradt a hőmérséklet: képtelenség ilyen időben lemindani a mindennapiról...
Szokásos Újpest-Soroksári út cég-bemenetelem alatt egy "szokásos" kismocis emberke a nagykörúti forgalomban nem óhajtotta figyelembe venni, hogy mások haladni szeretnének.
Nem óhajtotta kielőzni a lehúzúdó autóst (még a saját sávját sem kellett volna elhagynia!), így Treki önmagát lovasította: a belsőben előztük mindkettőt. Később (a motor az motor), visszaelőzőtt, de egy gyalogos átkelőnél (a kerékpár meg kerékpár) megint mi kerültünk előre. Boráros előtt elhúzott, a pirosnál viszont már leskelődött a tükörben (jól sejtette mi jön megint). A vágóhídi szakaszon tudott csak lehagyni (pár km egyenes védett szakasz), így a papíron második hely gyakorlatilag méltó győzelmet ért.
Félre ne értsen senki, ez szélsőségesen nézve sem verseny, de még sport se nagyon! Csak nem bírom a bénázókat, akik olvastak a kreszről pár betűt, és az elméleti tudásuk megkövesedett morzsáiból villantanak nap mint nap... Egy-egy ilyen fazon kb. a gyorshajtókkal egy kategória, a balesetet előidézők közé tudnám sorolni - az ártatlanok.
Egy ilyen hivatalba manapság nem könnyű bejutni. Trekivel SOS-ben tekertem a Szentlélek térre, és Nórival annyit értünk el, hogy a (ceremónia)termet nézhettük meg - soron kívül. Aztán egy kéziseprűt kellett (jó)pár 10m-en át egy bácsi után vinni, aki a telefonfülke takarítása után ott felejtette. A 2.0-ás elsőkerék jól vizsgázott a ritkás, megkopott macskakövön.
Végül szokásos keréknyomás-ellenőrzés a Váruskapu "alatt", a belsők semmit nem eresztettek az elmúlt hetekben - minden elismerésem a Bontragernek és a Continentalnak.
Kicsit elmaradtam... csütörtökön sikerült egy kis kiruccanást tenni Budán. Hűvös volt a völgy, de az évszakhoz képest meleg volt az idő (kb. 16°C)! Az első remekül kormányozható, a hátsó igen csak kopottas, a nedves avaron sokszor ki-ki akart pörögni.
Kora DU találkozuk (DemZi-vel letekervén a partra) Tomival a Dunánál, Római magasságában. A 3 gépet megszemléltük egymás közt, jópár 5lettel gazdagítva egymást. Ő később még kinézett az épülő északi híd felé. A Nella elsőkerék-belsője, és a Pedaloman által akciósan árult Continental belső kifogástalan továbbra is. Szemet nem ereszt, mint pl egy olcsóbb márkanélküli, vagy akár Decathlon (ami amúgy is kicsit rideg és vékony sztem).
Tehát ma megjárattam az új elsőt. Telefonálás közben sikerült telibekapni egy járdaszegélyt, amit úgy "mértem", miszernt az első az eddiginél könnyebben futott fel rá, a hátsó meg ütött. Vagyis rugalmasabb lett a kerék. Részben a magasabb profil miatt (1,75-ös helyett 2.0, több benne a levegő is), másrészt a minőségibb küllőknek köszönhetően.
Kikerekeztem Dunakeszire a nővéremékhez (kameráról vettem DVD-re egy ottani szerkezettel), és minden útféleséget "begyűjtögettem". Valószínű a várakozásom is hozzátett, de a külső érdekes bordázata, valamint az LX-es agy nagyságrenddel jobb futása (mint az eddigi) nagy mosolygásra késztetett. A várt ereménynél is jobb összhatás, már siettetem is, hogy a hátsót is mielőbb ki tudja cserélni ilyenre! Megérte...
Gyakorlati törvényszerűség, hogy amikor megvan a cserealkatrész, akkor a régi semmi jelét nem mutatja, hogy probléma lenne vele! Az első kerék "dögösen" néz ki :-) Én is kinézhettem valahogy, elvégre a hátamon kellett hazahozni... Szóval a csere még nem történt meg, várhatóan egy mai Dunakeszi kiruccanást követően lesz csak időm erre.
A láncra szánt új kenőanyag (kipróbáltam már grafitostól szilikonosig mindent) úgy néz ki bejön: egy svájci termék. Később írok majd konkrétabb tapasztalatokat, most friss szerzeményként csak úgy ráfújtam a fogaskoszorúra is, előzetes pucolgatás nélkül (már így is jobb a hatása, mint eddig bármelyiknek - ez szintén Nella szerzemény).
Már csak 24h, és Treki teljesen új elsővel büszkélkedhet. Ez fényében ma pl. teljesen jól viselte a meghajkurászást (Újpest, összekötő-híd). A hátsót még nem volt időm cserélni, a jelenlegi Z-max külsőben benne hagytam a régi lukas belsőt (duplán!), így reménykedem még pár nap tartósságban. Most már csak azért is kibírja! :-)
A szokatlanul enyhe idő miatt (kb. 9°C), nem tudtam nyugodni az új kerékig... ezért volt ma egy kis kiruccanás. Régóta érik egy teljes generál, zsír/olaj terén, de hát még nem igazán téli az idő, ki kell használni.
Ma sikerült zárás előtt érkeznem a Nellába, és az ajándékba kapott LX-es első agyra fűzetni egy kereket (hétfőre lesz kész). Szegény, már több, mint 20.000 km-t futott!
A hátsó agy marad az eredeti (Acera), a felni is marad (ez csere miatt még csak 3 éves), de új külsőt ez is kapott. Talán most már vége szakad a rojtosra járatott futófelületek miatti sorozatos defekteknek...
